Bölcsész Lélekműhely

Az aktuális ukrán-orosz konfliktust figyelve valószínűleg sok ember fejében megfogalmazódik a kérdés: hogy történhetett ez meg, hogyan juthattak idáig?

Azt gondolom, hogy a kérdés megválaszolását célzó politikai elemzések mellett minden háborús konfliktus megértéséhez, és a megértéssel talán (remélve) a megelőzésükhöz hozzájárulhat a bölcsészettudomány, és minden felelősen gondolkodó ember, mi magunk, a saját konfliktusainkra való reflektálás során.

A pszichológiában az iskolai bántalmazások csökkentésének szándéka, és így tanulmányozásuk, vezetett el ahhoz a felismeréshez, hogy a változékony áldozat–agresszor viselkedésmegnyilvánulások mellett milyen nagy szerepe van a konfliktus környezetét alkotó megfigyelőknek, és magának az iskolai (értve itt az adott szervezetet és a tágabb oktatásit) kultúrának, konfliktuskezelési módoknak. Ha a megfigyelők hagyják (leginkább attól félve, hogy belekeverednek a konfliktusba és áldozattá válnak maguk is), hogy a bántalmazás megtörténjen, akkor komoly felelősségük van abban, hogy az fennmarad, kiterjed, elfogadottá válik. Persze nem mindegy, hogy milyen módon állítják le a bántalmazást, de valahogy jelezniük kell, hogy az nincs rendben.

Fontos, hogy olyan gondolkodó, figyelmes, támogató közösséget alkossunk, olyan közösséghez kapcsolódjunk, amely közösség egyértelműen jelzi az agresszor felé, hogy mit tart elfogadható viselkedésnek. Ez a normaalkotás viszont egymást meghallgató és meghalló beszélgetésekből kell, hogy szülessen.

Ebben a normaalkotásban igen nagy szerepe van a bölcsész gondolkodásmódnak, ezért arra buzdítanék minden bölcsészt, legyen büszke erre a szemléletmódra, és legyen kíváncsi, figyeljen, kérdezzen, beszélgessen, értelmezzen, gondolkodjon… PEACE

Sifter Éva