Bölcsész Lélekműhely

Az otthonhoz kötöttséget ki-ki temperamentumának, személyiségének megfelelően éli meg. Minden kimozdulást mindig érdemes mérlegelnünk ebben az időszakban! Még ha azon szerencsések közé tartozunk is, akik – otthonról dolgozva – megélhetésüket biztosítani tudják, a létfenntartásunk érdekében akkor is meg kell tennünk bizonyos lépéseket azért, hogy például naponta táplálkozhassunk, tisztálkodhassunk.

Cseke Péter, pszichológus írása.

A neten szinte mindent meg lehet rendelni, még a születésnapi tortát is, ahogy a minap tapasztalhattam. Nem biztos tehát, hogy érdemes emiatt kockáztatnunk. Emlékszem arra, hogy hetekig szemeztem az ablakunkból látható cukrászdával – napról napra követve apadó forgalmát, és csodáltam az emberek bátorságát, hogy a torkosságukért ekkora rizikót vállalnak, mígnem bezárták! A létfenntartásunkhoz kapcsolódó igények kielégítéséért – észszerű keretek között – mindannyian meghozunk bizonyos döntéseket.

Furcsa, hogy a legkörültekintőbb előzetes bevásárlások után is mindig lesznek olyan termékek, amelyekre hiába áhítozunk az ínséges időszakban, de ilyenkor derül ki, hogy mi is az igazán „fogunkra való”. Ennyiféle tésztaszószt sem alkottunk meg még itthon, egy hónap alatt! Ehhez természetesen gondosan előre beszerzett alapanyagokkal kellett háztartásunkat feltölteni, ami a kombinációnak teret engedett, így újra felfedezhettük, hogy milyen nagy örömünkre szolgál sütni-főzni! 

Saját kenyér házilag: kis energia befektetéssel is nagy sikerélményünk lehet

A mozgás majdnem ugyanennyire fontos lehet – kinek-kinek a maga léptéke szerint. Látom a  népszerű (margitszigeti) futópálya forgalmát, hiszen sokan a sportért hoznak hasonlóan nagy áldozatokat. Bevallom, én is voltam kint futni, de egy sokkal elhagyatottabb részén a városnak, egy olyan időszakban, amikor egy teremtett lélek sem jött szembe. Ha jött is volna, elég tágas útszakaszt találtam ehhez, és előre feltérképeztem a lehetséges leágazásokat, alternatív ösvényeket, hogy biztonságban érezzem magamat.

Ha (Uram bocsáss!) a természetre vágyom, akkor felpattanok a bringára vagy az új e-rollerre, hogy minél kevesebb zihálással utazhassak, és irány a természet, ahol lehetőleg csak a madarak repkednek. Mindannyiunk számára eljön az a perc, amikor annyira vágyakozunk kimenni, hogy végül: el is indulunk. Ha ekkor is megfontoltan (maszkban, kesztyűben, esetleg síszemüveget is felvéve) járunk el, kiküszöbölhetjük a ránk leselkedő veszélyeket. Persze ehhez mindig kell szerencse is!

Csak egy jó sportcipő kell, és indulhat is a futás - természetesen a frekventált helyek kerülésével

Otthon is előkerültek nálunk a testgyakorláshoz réges-régen beszerzett eszközök, amelyek megannyi örömforrást jelenthetnek ezekben az időkben. A jógamatracot és a súlyzókat is leporoltam, valamint az egyik kedvenc sportom kellékének (a dartstáblának) is megleltem a megfelelő helyét. Míg eddig évek óta nem vettem rá a fáradságot, hiába szerettem volna játszani rajta. Az otthoni körülményeket feltérképezve bizonyára mindenki fantáziáját elindíthatja, hogy hol is lehet tornagyakorlatokat vagy egy-két függeszkedést, hasprést és fekvőtámaszt zavartalanul elvégezni. A megfelelő ütemben végzett testmozgás is endorfint termel (nemcsak a csoki), ami közérzetünket javítja.

Emberi kapcsolataink hozhatnak tán még ennél is több örömet! 

Ha meg tudjuk találni annak módját, hogyan tartsuk a kapcsolatot a szeretteinkkel, azokkal ismerőseinkkel, akikkel fontos és jólesik együtt lennünk, akkor máris könnyebben el tudjuk fogadni ezeket a korlátokat.  Józan ésszel beláthatjuk, hogy  kockázatos kimennünk, és ez arra késztethet bennünket, hogy kreatívabban használjuk a világháló azon alkalmazásait, amelyek erre a célra lettek kifejlesztve. A munkahelyi konzultációkat, megbeszéléseket a konferenciabeszélgetések váltották fel.

Sokan bohóckodunk a hátterek bűbájos világával, és a beszélgetés közbeni chatfal párhuzamos használatával, ami nekem gyakran Woody Allen Annie Hall című filmjének egyik epizódját juttatja eszembe: amelyben a szokványos beszélgetés közbeni legőszintébb, ugyanakkor legrejtettebb gondolatok kerülnek feliratozásra… Bizonyára mindenki találkozott már viccesebbnél viccesebb jelenetekkel e téren (főként a neten keringő mémekre gondolok). Bizonyos mértékben korlátozottak vagyunk a kapcsolattartásban, de ez nem lehet ok arra, hogy barátainkkal az élő  kapcsolatunkat ne tartsuk fenn! Keressük meg a módját, hogy megtaláljuk a közös platformot úgy, ahogy az számunkra a legalkalmasabb! A megosztott örömök megsokszorozódnak, a bánatok pedig gyökvonásszerűen osztódnak.

(Annak a témának külön is szentelnék cikket, amelyben a baráti körrel való szórakozási lehetőségek - az utóbbi hónapban tapasztalt - legkreatívabb ötleteit taglalom.)

Az egyedüllét nehézségének feloldása

Élményekhez nemcsak passzív információszerzéssel: különféle hírek, tanulmányok, blogok stb. olvasásával juthatunk, hanem szabadidőnket akár aktívabban, különféle játékokkal is eltölthetjük. A netes játékok egyébként is éhes fenevadként leselkednek az unatkozó fogyasztókra, hát még most, amikor – a szorongásoldó szerepük folytán -–ekkora lett rájuk a kereslet! (Fogadni mernék rá, hogy a különféle élvezeti cikkek iránti kereslet is megnövekedett az utóbbi hónapban!) A szociális hálót is nyújtó játékok lehetnek a legvonzóbbak a társas hiány betöltésére.

Én most mégis a bölcsészszellemiségünk gyarapítására hívnám fel a figyelmet, hiszen ekkora lehetőség még sosem volt arra, hogy életünk regényeit felfedezhessük, esetleg a legkedvesebbeket  újraolvassuk! Fedezzük fel újra a szórakozás egyik legősibb örömét: a történetmesélést vagy akár a drámák lélegzetelállító szerepét - csendes magányunkban! Mindezt a virtuális világban is megtehetjük: az egyik barátom például ifjúsági regényei egyikét olvassa fel esténként a kiskorú - illetve a gyermeki örömöket befogadni kész: felnőtt nagyérdeműnek. Rákereshetünk most is kedvenc filmjeinkre, koncertjeinkre (közönség nélkül ad élőben koncertet több hazai előadó is).

Az ELTE Bölcsészettudományi Kar oktatói maguk is készültek olvasmányajánlóval

Mindezen szórakozások mellett különleges belső élményekhez is juthatunk: relaxációval és meditációval. Ehhez szükég van némi előzetes tapasztalatra ugyan, de teljesen kezdőként is megpróbálkozhatunk azzal, hogy eltöprengünk néhány percet otthon, a reggeli torna után, a polifoamon fekve, vagy vacsora után, gyertyafény mellett valamin. Témát érdemes saját élményeinkből meríteni, például: a múltban lévő „hőstetteink”-ből, a jelenlegi élethelyzetünk problémakezelési sikereiből vagy a jövőbeli terveink megvalósítási lehetőségeinek tárházából. Éppenséggel egy – lelkünk mélyéig hatoló – verssoron is elmélázhatunk, vagy egy regény- esetleg filmjeleneten is, ami nagy hatást tett ránk valamikor. A töltekezésnek bőséges forrásai állnak rendelkezünkre, ha éberen figyelünk… kifelé és befelé egyaránt!

Az egyensúly megteremtésének ideje most van

Ha meghalljuk a testünk igényét, az bizonyosan kihat a lelkünkre is, és annak kielégítése fejlesztheti személyiségünket. Erre most van csak igazán lehetőségünk, hiszen mostanság csak a számunkra fontos dolgokért hozunk igazán áldozatot. Amikor fizikai létünk vesztegzárba kényszerül, valahogy könnyebben feltárulhatnak előttünk létezésünk szubsztanciális elemei is. Érdemes hát egyre jobban áthangolódnunk lelki rezdüléseinkre, hogy teljesebb életet élhessünk, még ha szükségszerűségből fakadóan alakult is ez így!

Van ebben lehetőség, amit zárásként egy kínai filozófus-költő gondolatával érzékeltetnék:

Nem lép ki az ajtón és világot megismer,
nem néz ki az ablakon, és égi utat megismer,
mennél messzebb megy, annál kevesebbet ismer,
ezért a bölcs nem jár, hanem megismer,
nem néz, hanem megnevez,
nem cselekszik, hanem végbevisz.

Lao Ce: Tao te King Az Út és Erény könyve 47. (ford. Weöres Sándor)